Brunauer, Emmett és Teller (BET) számos modellt fejlesztettek ki a gázok szilárd felületen történõ adszorpciójára (felületi elnyelésére), melyek alapszabványai lettek a felületi méréseknek. A modellek többrétegû homogén felületekre voltak érvényesek.

A feltevések alátámasztották a következõ BET izotermiákat:

- A gázok sima, egyenletes szilárd felületen történõ adszorpciója során a gáz és a szilárd felület közötti van der Waals erõk hatására egyenletes hõmérséklet keletkezik.

- Az adszorpcióban részt vevõ molekulák között más kölcsönhatás nem jön létre.

- Miután a szilárd felületet részben beborították az adszorpcióban részt vevõ gázmolekulák, a fennmaradó gáz egyaránt képes elnyelõdni a maradék szabad felületen, vagy a már adszorbált felsõ réteg felületén. A második, vagy az azt követõ rétegek adszopciója során keletkezõ hõ megegyezik az adott gáz cseppfolyósításakor keletkezõ hõvel.

A B.E.T. egyenlet az alábbiakban látható, ahol:
- Ca: a rétegeket ellepõ gáz sûrûsége (koncentrációja)
- Kb: adszorpciós tényezõ
- qm: maximális terhelés

A kísérletekbõl a következõket lehet levonni:

- Az adszorpcióban részt vevõ molekulák akadályoztatva lesznek.
- Az adszorpció energiája minden rétegben megegyezik az elsõ réteg energiájával.
- Újabb rétegek keletkezhetnek, mielõtt egy másik elkészülne.

Fontos megjegyezni, hogy számos ritka adszorpciós izotermia is jól illeszkedik a BET egyenlethez.