|
Született :
1900 június 5-én
Budapest
Elhunyt :
1979 február 9-én
London
|
| Fontosabb évfordulói : |
| |
| 1918 |
március
15-én behívják katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tér
haza |
| |
| 1919 |
május 24-én
evangélikus vallásra tér át. |
| |
|
| 1933 |
A náci
hatalomátvétel után elhagyja Németországot és hazatér. |
| |
| 1934 |
Végleg
Angliába települ. |
| |
| 1967 |
Nyugalomba
vonul. |
| |
| 1974 |
Súlyos
agyvérzést szenved. |
| |
|
|
| |
|
|
"Nem félek
a nyugdíjas kortól, mert egy új hobbit szereztem magamnak, írni
társadalmi kérdésekrõl.
Most, hogy a jövõm nagyrészt már mögöttem van szenvedélyesen érdekel
a jövõ, amelyet sohasem látok majd, azonban remélem, hogy írásaim
hozzájárulnak a síma átmenethez egy igazán új korszakba."
|
|
| Tranziens jelenségek vizsgálata |
| |
Gábor Dénes 1924 elején, zsebében az elektromérnöki
diplomával úgy találta, hogy a legjobb az lenne, ha doktori kurzuson
folytathatná tanulmányait.
A húszas években a nagyfeszültségû hálózatokban fellépõ tranziensjelenségek
számos gyakorlati problémát okoztak, miközben a kvantitatív mérésekhez
nem álltak rendelkezésre sem módszerek, sem eszközök.
A villámlásnál, átkapcsolásoknál egy-két milliomod másodpercre fellépõ
átmeneti jelenségek, az ún. vándorhullámok a Braun-csöves oszcilloszkópokkal
nem voltak vizsgálhatók.
A tranziensek detektálása érdekében Gábor a Braun-csövet belsõ fényképezésre
alkalmas nagy sebességû oszcillográffá
alakította.
Neki sikerült elérni, hogy maguk a tranziensek fényképezzék önmagukat
egy ún. Kipp-relé segítségével.
A munka elõrehaladását jelzik a megjelent publikációk: Vándorhullámok
felvétele oszcillográffal (1926); Vándorhullámok oszcillográf felvételeinek
tökéletesítése (1927). 1927-ben megjelenik maga a disszertáció is
"Kathodenoszcillograph" címen a "Forschungshefte der
Studiengesellschaft für Hochspannungs-anlagen" címû lap elsõ
számaként.
Gábor Dénes disszertációjának sikere nem volt kétséges, hiszen
az oszcillográf folyamatos szivattyúzásával és a tranziensek rögzítése
érdekében a fotólemez oszcillográfba helyezésével az érzékenység
nagyságrenddel növekedett.
Gábor használt elõször vassal körülvett rövid tekercset az elektronok
fókuszálására - Kipp-reléje a tranziens érkezéséig az egyik oldalon
tartotta az elektronnyalábot; ilymódon maga a tranziens szabadította
ki, tette mérésre alkalmassá a letapogató elektronsugarat.
Munkájának értékét a hasonló területen dolgozó Rogowski Aachenben
azonnal felismerte, és a módszer végsõ változata mint Aachen-Berlin-modell
terjedt el a világon.
Gábor munkájának utolsó szakaszában a 100 kV-os távvezetéken észlelhetõ
tranziensek detektálását célzó kísérleteit a Német Nagyfeszültségû
Kutatási Társulás anyagilag is támogatta.
Munkája során több szabadalmat is bejelentett, amelyek némelyikét
késõbb haszonnal tudta értékesíteni.
A szabadalmakat tíz éves
kora óta komolyan vette, nem sajnálta az idõt az egyébként meglehetõsen
sziszifuszi igénybejelentõ kérvények megírásától.
Mindez nem választható el attól, hogy rendszeresen látogatta a tudományegyetem
szemináriumait, lépést tartva a szeme láttára bontakozó kvantummechanikai
forradalom eseményeivel. |
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
